Újabb invazív növény okozhat gondot Erdélyben is

Hallottak már a parlagfűről? És a kaukázusi medvetalpról? Ha feltennénk e két kérdést az utcán sétáló szatmáriaknak, az elsőre nagy valószínűséggel szinte csak igennel, utóbbira viszont legtöbben nemmel válaszolnának. Ha nem figyelünk oda, nagy eséllyel ez néhány éven belül megváltozhat!

Sem a parlagfű, sem pedig a kaukázusi medvetalp nem őshonos Európában, így a Kárpát-medencében sem. Előbbi Észak-Amerikából, utóbbi pedig - amint azt a neve is mutatja - a Kaukázus környékéről származik. Mivel azonban mindkettő rendkívül nagy szaporodási képességgel rendelkezik, akár aktuálpolitikai kérdés is lehetne: az amerikai vagy az orosz terjeszkedéstől kell jobban tartanunk?

A zellerfélék családjába tartozó medvetalpnak három faja fordul elő Magyarországon. A kisebb termetű, közönséges medvetalp elterjedt növény Magyarországon, és bár ez a faj is mérgező növény, megbetegedést ritkán okoz. Ugyanakkor a Felső-Tisza vidékén az 1980-as években megjelent a Sosnowsky-medvetalp, amely a kaukázusihoz nagyon hasonló, szintén veszélyes gyom. A kaukázusi medvetalp és a Sosnowsky-medvetalp a környezetétől jól elkülöníthető, könnyen felismerhető növény, a hatalmas termete miatt. Egyedei sok nedvességet igényelnek, elsősorban az árterületeket kedvelik, ahol a víz is terjeszti a magokat. Európa nyugati és északi részén a második világháború után fokozottan elterjedtek, főként Nagy-Britanniában, Dániában, Svédországban és Németországban.

Hogy miért veszélyes a grúz botanikusról elnevezett Sosnowsky- és főleg a kaukázusi medvetalp? Azért, mert jelentős mennyiségű furanokumarint tartalmaz. Noha ez az anyag minden zellerfélében megtalálható - így a zöldségként ismert pasztinákban is -, e két medvetalp minden más növénynél többet tartalmaz belőle. A furanokumarin fényérzékennyé teszi a bőrt, amelyet aztán amennyiben UV-sugárzás (napsütés) ér, akkor kipirosodik, viszketni kezd, majd 16-48 órán belül égési sérülésekre hasonlító hólyagok jelennek meg, helyükön pedig fekete, lilás hegek maradnak. Amennyiben a furanokumarin szembe jut, átmeneti, súlyosabb esetben pedig akár végleges vakságot okozhat.

Hogy mennyire újszerű és még a szakemberek számára is kevéssé ismert problémát jelent a medvetalp, remekül tükrözi az alábbi példa. Úgy a kaukázusi, mint a Sosnowsky-medvetalp a 19. században jelent meg Európában dísznövényként. A Reykjavík Botanikus Kertben az 1990-es évek végén is ültettek néhány Sosnowsky-medvetalpat. Ám amikor az izlandi szakemberek szembesültek annak veszélyeivel, azonnal kiirtották. Németországban egyes adatok szerint 2003-ban 16.000 balesetet regisztráltak, a berlini szövetségi kormány pedig évente 13 millió eurót költ a medvetalp kordában tartására.

Figyelemreméltó szaporodóképességének és igénytelenségének köszönhetően a medvetalpak gyorsan kiszabadultak a kertekből. A bajt tetézi, hogy a Szovjetúnióban takarmánynövényként is kísérleteztek a Sosnowsky-medvetalppal, amely ennek következtében rendkívül elszaporodott a szomszédos Ukrajnában is. A kaukázusi medvetalp is igazi túlélőművész: ha kivágják, azonnal újrahajt, és 4-6 hét alatt gyakorlatilag teljesen regenerálódik. Ezt mélyre nyúló karógyökerei teszik lehetővé. A szabadon megvásárolható gyomirtók csak a hajtásokat pusztítják el, a gyökerek ellen hatástalanok. A gyökerek kiásásán kívül hatásos a bennük tárolt tápanyagkészlet rendszeres vágással, kaszálásal történő kimerítése.  A magvak azonban hét (de egyes források szerint akár 15) évig is csíraképesek maradnak, ezért a területet még sokáig rendszeresen ellenőrizni kell.

Hogy mindez miért jelenthet komoly veszélyt Szatmár megyére, vagy akár Erdélyre? Magyarországon idén egyedül Gergelyiugornyán találtak kaukázusi- (más források szerint Sosnowsky) medvetalpat. Ez a település viszont Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, alig 52 kilométerre a magyar-román határtól és 63 kilométerre Szatmárnémetitől. Éppen ezért kíváncsiak voltunk, megyénkben vagy Erdélyben találkoztak-e már e két kellemetlen medvetalp valamelyikével. Ezért megkerestük Szabó Annát, az Erdélyi Kárpát Egyesület szakemberét.

„Szatmár megyében nem tudunk róla, hogy bárhol is találtak volna e két medvetalpból", mondta, majd néhány napos konzultálási időt kért. „Beszéltem több kollégámmal is, ezek alapján kijelenthető: Erdélyben nem fordul elő sem a kaukázusi, sem a Sosnowsky-medvetalp. Legalábbis egyelőre", jött a megnyugtató válasz.

A szakember felhívta viszont a figyelmet, hogy szintén furanokumarint tartalmaz a Kárpát-medencében őshonos, ám ritka, Magyarországon pedig védett növénynek számító nagyezerjófű is. A 40-100 centiméterre is megnövő növény rendkívül szép virágai miatt elsősorban dísznövényként fordul elő. A száraz, napos, gyepes vidékeket, tölgyes, bükkös erdőszéleket kedveli. Érdekesség, hogy a nagyezerjófűt ismeri a népi gyógyászat is, amely sebek és menstruációs zavarok kezelésére ajánlja.

Amint arról szó volt, a kaukázusi medvetalp és a Sosnowsky-medvetalp a környezetétől jól elkülöníthető, könnyen felismerhető növény, a hatalmas termete miatt. A kaukázusi medvetalp 2-5 méter magas, de akár 7 méter is lehet. A Sosnowsky-medvetalp ennél valamivel kisebb, 3-5 méter magas, szára akár 10 centi vastagságú is lehet. A jóval kisebb és gyakorlatilag veszélytelen, Európában is őshonos közönséges medvetalptól vagy a szintén veszélytelen „rokonoktól", mint az angyalgyökér vagy a podagrafűtől is könnyen megkülönböztethető eltérő levelei miatt.

Kaukázusi medvetalp, a közönséges medvetalp, az angyalgyökér és a podagrafű levelei

Rendkívül fontos, hívta fel a figyelmet Szabó Anna, hogy amennyiben valaki kaukázusi- vagy Sosnowsky-medvetalpra bukkan, az irtása mellett értesítse a környezetvédelmi szervezeteket: a környezetvédelmi ügynökséget vagy akár az Erdélyi Kárpát Egyesületet is. Erre azért van szükség, hogy a szakemberek gyors lépéseket tudjanak tenni e rendkívül gyorsan terjeszkedő növény megfékezése érdekében.